A tökéletes indiai chai nyomában
Aki Indiában jár, előbb, vagy utóbb egész biztosan megkóstolja az indiaiak „nemzeti italát”, a tejes, fűszeres fekete teát, ami ott egyszerűen chai néven fut. Ez a forró ital nálunk is egyre népszerűbb, hiszen tökéletes téli ital, ha már unjuk a forró csoki, forralt bor és tea Bermuda-háromszögét (és éppen kávézni sincs kedvünk). Magyarországon is egyre több kávézóban kaphatunk chai-t, azonban annak, amit itthon chai latte néven árulnak, legtöbbször nem sok köze van az indiai változathoz, általában még csak nem is hasonlít hozzá.
Valójában, mivel az indiai chai elkészítése pofonegyszerű, legjobban azzal járunk, ha otthon főzzük meg, nagyon gyorsan elkészül, és nem kell hozzá semmi speciális hozzávaló vagy felszerelés.
Mielőtt a lényegre térek, azonban tegyünk egy kis kitérőt az indiai chai fogyasztási és kávézási szokások, azaz, ez utóbbi esetben inkább nem-szokások rejtelmeibe!
A recept a bejegyzés alján található, annak, akit esetleg csak az érdekel.
Chai vagy kávé?
Az indiaiak egyértelműen, és országos szinten a chai elkötelezett fogyasztói. Gyakorlatilag bárhol lehet chait kapni, kezdve az utcai árustól, aki nyílt tűzön, a földön ülve főzi, a legelegánsabb drága éttermekig, hotelekig. A chai-ivás társadalmi helyzettől és nemtől független tevékenység, összekötő kapocs a társadalomban, talán az egyetlen, amit öreg, fiatal, szegény és gazdag egyformán élvez.
Chai árus stand a Dharamshalából (Bhagsu Naagból) Triundra vezető gyalogösvényen.
A családok, de a cégek is, a vendégeket mindig chai-jal kínálják, függetlenül attól, hogy hívatlanul toppantak-e be, vagy várták őket. Pár perccel az érkezés után már hozzák is a tűzforró chait , legtöbbször kis fül nélküli acél pohárban, ami azonnal iszonyúan átforrósodik, sokszor valamilyen keksz, édes, vagy sós ropogtatnivaló társaságában.
Volt rá példa, hogy amikor egy csoportot kísértünk, és a frissen forgalomba helyezett kisbusznak, amivel utaztunk, át kellett esnie az első szervizen, megálltunk az autószalonnál, ahol vásárolták a buszt. Az egész csoport leszállt, a készséges alkalmazottak bevezettek minket egy kényelmes váróterembe, és perceken belül szó nélkül hozták a 14 adag chait, nemhogy kérni nem kellett, de még csak meg sem kérdezték, hogy szeretnénk-e.
Más azonban a helyzet a kávézással. Nagy kávérajongóként az egyik alapélményem Indiával kapcsolatban a jó kávé hiánya. Ennek az oka egyszerűen az, hogy az indiaiak a chait jobban szeretik, mint a kávét, de ha néhanapján kávéznak is, a piacot uraló instant nescafét isszák, sok-sok tejjel és cukorral, hogy a kávé ízét minél kevésbé lehessen érezni. Ezt a fajta „kávét” majdnem minden étteremben, büfében kapni, de egy jó espresso, ami valódi kávéból készült, kifejezetten nehezen fellelhető. Mindez annak ellenére, hogy India világviszonylatban a 10 legnagyobb kávétermelő ország között van.
Ennek, mint mondtam, az az egyszerű oka van, hogy az indiaiak nem szeretik, nincs igazán igény a jó kávéra. Aki kóstolt már bármilyen indiai édességet, vagy akár chait, annak nem kell magyarázni, miért: az indiai édességek rendkívül édesek és tömények, mellettük egy espresso igazi méregnek tűnik.
Chai árus Ódelhi egyik sikátorában
Hogy mennyire nem szeretik és nem ismerik a jó kávét Indiában, azt két közelmúltban megesett történettel tudom a legjobban érzékeltetni:
Egy alkalommal, amikor egy csoportot kísértünk Indiában, reggel Delhiben elmentünk egy a szállodánkhoz közeli büfébe reggelit venni a csoportnak. Voltunk már itt korábban is, de ez alkalommal észrevettem, hogy új automata kávégépet szereztek be, ami nem instant kávéval működik, hanem maga darálja a kávét, amit aztán lefőz. Ennek elképesztően megörültünk, és mivel tudtuk, hogy a csoport tagjai, akikkel voltunk, szintén nélkülözik a kávét, gyorsan rendeltünk is 12 espressot. A fiú, aki főzte a kávékat (pontosabban nyomogatta az „espresso” feliratú gombot, ahogy kértük tőle), még soha nem látott olyat, hogy valaki röviden és feketén szereti a kávét. Amikor az első adag kijött, iszonyú zavarba jött, és szégyenkezve megragadta a kávéspoharat, benne az indiai viszonylatban tökéletes espressoval, és bejelentette, hogy azonnal hívja a főnökét, a kávégép sajnos tönkrement, mert túl keveset, és túl feketét főzött le. Beletelt pár percbe, mire megnyugtattuk, hogy a kávégépnek semmi baja, pontosan ugyanilyen rövid feketét csináljon még 11 adagot.
Ugyanebben az időszakban kicsivel később egy üzleti úton Delhi egyik külvárosában szálltunk meg egy elég elegáns négycsillagos szállodában, ezúttal csak ketten. A reggeli alkalmával megtudtuk, hogy tudnak készíteni rendes kávéból rendes espressot, (ami nem feltétlen evidencia egy hotelnél sem) és a korábbi tapasztalatokból tanulva részletesen elmagyaráztuk a pincérnek, hogy milyen kávét szeretnénk, hogy nem baj, ha félig sem tölti meg a kávéscsészéket, ne improvizáljon, főzzön le két espressot, mi pont így szeretjük. Biztosított minket, hogy megértette, így fogja csinálni. Pár perc múlva meg is jelent két kb. kétdecis kávéscsészével, mindkettő teljesen tele. Kérdeztük tőle, hogy ez mi, hogyan csinálta. A válasz hallatán nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk: úgy csinálta, ahogy kértük, de amikor lefőzte a kávét, és látta, hogy mennyire rövid és tömény lett, megijedt, hogy túl keserűnek fogjuk találni, ezért felöntötte némi vízzel, nehogy gond legyen. Értékeltük ugyan a törődését és jóindulatát, de meg kellett kérnünk, hogy legyen szíves készítsen még kettőt, úgy ahogy kértük, és ne aggódjon, keserűn szeretjük. Másodszorra már sikerült, és másnapra minden pincér tudta, hogy nekünk milyen fura kávét kell készíteni.
A másik oldal is létezik egyébként, bár ritka, mint a fehér holló: egyszer egy puccos esküvőn, ahol nem chai-t szolgáltak fel a vendégeknek, hanem kávét a menőség jegyében, (de persze színe is alig volt a sok tejtől, íze meg egyáltalán nem) már estefelé vettük észre, hogy azt a cukros löttyöt egy igazi kávégéppel készítik. Persze megragadtuk az alkalmat, hogy igyunk egy-két rendes espressot, és közben beszélgetésbe elegyedtünk a baristával, aki kifejtette, hogy mennyire örül, hogy valaki végre tudja, hogyan kell egy jó kávét inni, és neki végre alkalma nyílik „igazi kávét” is készíteni.
A gond tehát általánosságban nem a jóindulattal vagy az igyekezettel van, hanem azzal, hogy az indiaiak többsége egyszerűen nem érti, miért szerethető egy ilyen keserű, tömény ital. (Amit egyébként több esélyünk van úgy megkapni, ahogyan szeretjük, ha espresso, vagy coffee „shot”-ként kérjük)
Ezért találkozunk mindenhol inkább chai-jal, nem pedig kávéval, ha forró italra vágyunk, és jobban is járunk, mert az esetek többségében a chai finom, a kávé viszont legtöbbször bűnrossz.
És végre elérkeztünk a lényeghez: mit tegyünk, ha itthon is egy jó indiai chai-jjal szeretnénk feldobni a napunkat?
Képek forrása: /saját képek
